A szövegelrendezésnek mint retorikai fogásnak a kommunikációs jelentősége abból adódik, hogy az írásos formának maximális összhangban kell lennie az írói szándékkal. Walter Nash szerint a szöveg "programozása" több probléma megoldását veti fel. 

Ebből a fő rendező elvből következik a fogalmazás meggyőző ereje és hatékonysága, s ennek fontossága oly mérvű, hogy mellette hajlamosak vagyunk elhanyagolni a grafikai megjelenítés, a szövegelrendezés jelentőségét, mint valamilyen pusztán szerkesztési előírást, amelynek nincs szoros kapcsolata az üzenettel, amelyet az írója közölni akar. De még ha valóban így is lenne, vitathatatlan, hogy az elrendezés mindenképpen hasznos orientáló eszköz mind az olvasónak, mind az írónak.

Segít megvilágítani az író szándékát, s így az olvasót mintegy térképpel látja el a szövegben való eligazodáshoz. Az írót abban is segítheti, hogy írásművét áttekinthető részekre tagolja, vagyis szegmentálja. Walter Nash - Design in Prose, 1980.

A szövegelrendezés lehetővé teszi bizonyos paralingvisztikai elemek (intonáció, hangsúly, hangerő, hangnem, stb.) írásban való részleges jelölését. Például zárójelbe, idézőjelbe tett, vagy dőlt, félkövér betűvel kiemelt szavak jelzik a hangerő, vagy hangnem váltást, és a látó és hallóidegekre is képesek hatni, az olvasó képzeletében megelevenedik a szöveg módosított hangszíne.

3 aranyszabály:

• egyszerűség
• áttekinthetőség
• hangsúly

Az olvasó nem olvas el mindent, csak azt ami érdekli. Viszont azt hogy mi fogja érdekelni befolyásolhatjuk a szöveg szerkesztésével! Befolyásoló és esztétikai funkció. A lényeg a kifejezendő tartalom valamint a kiváltandó hatásnak megfelelő kombinációba hozzuk őket.

A cikk Róka Jolán: Kommunikációelmélet című munkájából készült